Templomunk történelme

Templomunk története

Bevezető rész:

Vásárosnamény a Tisza folyó bal partján fekszik. Ez a táj és a Szatmár, Bihar és Szabolcs megyében elfoglalt tér Zoárd osztályrésze lett.

A település neve először egy 1214-ből való írásban tűnik fel, ahol is egy PÓSA nevű egyént erőszakos pénzlopással vádolnak. Majd a település neve egy 1333-ból való iratban kerül újra említésre, amikor is a pápai tizedek rovatában már lelkészi helyként tartják számon, s egy bizonyos Péter nevű pap által négy garast kellett fizetnie a településnek, melynek nevét ekkor így írták: „NAMEN”.

Ez talán német eredetre vall?

Annak idején a lelkészség a szatmári főespereséghez tartozott, de egy 1419-ből származó adománylevél alapján Bereg Vármegyéhez tartozik.

A XIV. században már a Lónyay család birtokában volt Namény, 1418-ban Zsigmond király Lónyay Ferenc fiának kiváltságot adott, hogy Naményban évi és heti vásárokat tarthasson. Ebben az időben a Lónyay családdal rokon Naményi család is itt lakott, ezt egy 1385-ből való perirat tanúsítja. 1419-ben a Lónyay család itt új adományokat kapott birtokul.

Az 1-2. templom

1./ A XIII.-XIV. században építettek egy kis templomot, amely kápolnaként szolgált. Falait falfestmények díszítették, a boltozat zárókövén zászlósbárányt helyeztek el. A szentélyszög beboltozásának már gótikus fejlődésvonalába eső változata a keresztboltozatos megoldás. Ilyen a márokpapi templom is a XII. századból.

2./ 1610-ben építették a második templomot. A Vásárosnaményi Református Egyházközség Kálmáncsehi Sánta Márton reformátor idejében, 1540-ben alakult. Az egyházi élet kiépítésében és felvirágoztatásában nagy szerepet játszott a Lónyay család, melyhez tartozott Lónyay Anna (Kemény János erdélyi fejedelem felesége), Lónyay Menyhért, aki 1870-ben miniszterelnök volt. A család elhunyt tagjainak sírboltja van a templom alatt, ahol 14 halott pihen. A második templomból való egy gerendadarab „1610” felirattal és 1620-ból Lónyay Zsuzsanna epitáfiuma, gótikus kőfaragvány, mely latin sírverset tartalmaz.

A 3. templom

1798-ban építették a harmadik templomot. Ekkor 839 lelket számlált az egyházközség. A templomnak két haragja volt, kazettás mennyezettel díszítették a színes hajlékot. Ebben körülbelül 200 fő fért el. Kétszeri délelőtti istentisztelet tartásra volt szükség. A karzaton – mely többnyire tele volt – a fiúk foglaltak helyet. 1828-ban a templomhoz fatornyot építettek, ám ehelyett 1833-ban kőből-téglából új tornyot emeltek.

A 4. templom

1937-ben Kelemen Gyula esperes-lelkipásztor vezetésével építették a mai, a negyedik templomot. Ebbe beépítették (1) a késő gótikus zárókövet az első templomból (a zászlós bárányt), ez fogta össze az 1610-es templom kőbordáit, (2) a Lónyay Zsuzsanna epitáfiumát (sírfeliratát) (3) és az 1610-ből származó gerendadarabot (mint ablakpárkány védőkorlátot) Elbeszélés szerint az előző templom faanyagából (karzat és mennyezet gerendáiból) készítették az erdélyi típusú szószéket és a két Mózes-széket. A jelenlegi famennyezet elkészítése előtt kőmennyezetet alakítottak ki, de amikor a roppant súly elkezdte szétfeszíteni a támpilléreket, ezt lebontva fára cserélték ki. A torony 38 m, a templom 18 m magas, 28 m hosszú és 17 m széles. Ülőhely van a templomban 500, állóhely van 200. A templomtető 450 m2, a torony 35 m2, a régi parókia épülete 170 m2, a volt gyülekezeti terem 95 m2. Két kovácsoltvas csillárunk van 37, illetve 12 db égővel. A templomban van 32 db hosszú pad, 6 db körszék és szószék két Mózes-székkel. Az úrasztalát 12 kopjafa veszi körül. (Székely-földön sok helyen ilyen fejfák vannak, Kelemen Gyula lelkipásztor onnan származik. A Kelemen házaspár Vásárosnamény régi temetőjében nyugszik.) A templom alatt sírboltja van a Lónyay családnak. Az 1937-ben készült Angster – orgonánk (száma : 1152) 7 regiszteres, 17 változata, 720 sípja és elektromos fúvóberendezése van (két manuálja közül az egyik kiépített, a felső manuálhoz nem tartoznak sípok) Bélyegzőnk – 1540 – évszáma a helybeli református egyházközség alapítására utal. Anyakönyveink 1781-től kezdődnek. Két harangunk van, 510 és 310 kg-osak. Az 510 kg-os nagyobbik harang anyaga öntvény. Felirata: „1923-ban készült és az 1978-ban megrepedt harangot nagyobbra, újra öntette a vásárosnaményi református egyház Gombos Lajos harangöntő mesterrel Őrbottyánban, 1982-ben.” A 320 kg-os harang anyaga is öntvény és 1842-ből való. Felirata :”A Vásárosnaményi Ecclésia öntette 1842-ben. Az élőket hívogatom, a holtakat megsiratom.”

Vásárosnamény, 2000. 01. 01. Dr. Pótor Imre